Olvasni jó, ezt minden gyerekbe megpróbálják belenevelni az iskolában, azonban, mint arra sokan az oktatási időszak után jönnek rá, a világ akkor nyílik csak ki igazán, amikor már senki nem mondja meg, hogy melyik könyveket kell a kezünkbe venni.
Az ízlés, az olvasási szokások legalább annyira egy intim téma mindenki esetében (már aki rendszeresen fogyaszt irodalmi alkotásokat), mint mondjuk az öltözködés vagy a táplálkozás.
A könyv a szellem és a lélek tápláléka, mindenki pontosan tudja, hogy mire van szüksége, milyen jellegű, stílusú, műfajú írásokat szeret kézbe venni, éppen ezért érezhetjük kicsit úgy, hogy könyvet ajándékozni rizikós dolog.
Sült húst vagy pacalpörköltet sem szokás ajándék gyanánt adni, mert bár lehet, hogy mi szeretjük, de benne van a pakliban, hogy a másik fél viszont nem, netán undorodik is tőle.
Olvasni egy bensőséges folyamat, melynek során elménk és lelkünk utazásra indul, de könnyen megeshet, hogy a felkínált út nem kecsegtet túl nagy reményekkel.
Például sokan vannak, akik képtelenek lennének romantikus regényt olvasni, mert egyszerűen nem a világuk, mások pedig valószínűleg a hadtörténettől a vagy thrillertől irtóznának.
Ha tehát mindenképpen könyvet szeretnénk adni ajándékba, akkor előtte vagy puhatoljuk ki a megajándékozandó ízlését, érdekelt témáit, kedvenc íróit, és az alapján döntsünk; avagy egyeztessünk vele, hogy minek örülne, hiszen az Élmény így sem romlik semmit.
Ízlések és pofonok
Bizonyára nem megy ritkaságszámba, hogy egy felületes ismeretségnek köszönhetően valaki olyan könyvet kap ajándékba, ami egyáltalán nem esik az érdeklődési körébe.
Persze, logikusan végiggondolva megalapozott lehetett a gyanúja, hogy értő közönségre talál a kötet, de sajnos mellélőtt, és a könyv ugyanúgy ott vár azóta is, olvasatlanul.
Természetesen vannak olyanok is, akik mindenféle fenntartás és huzavona nélkül bármin átrágják magukat, ami csak eléjük kerül; ez is egy tiszteletben tartandó fogyasztási szokás, de nem vagyunk egyformák.
Mindenevőnek lenni nem rossz, hiszen mindig lehet találni valami újat, érdekeset.
Viszont a legtöbb embernek kialakult szokásai, érdeklődési köre van, ezért javasolt az előzetes tájékozódás, mielőtt bárki is úgy gondolná, hogy könyvet ad ajándékba.
Más irányból megközelítve azonban vannak olyan műfajok, melyek lényegesen népszerűbbek, jóval nagyobb tömegek olvassák őket, mint mondjuk az elvontabb szépirodalmi műveket, regényeket.
Ilyenek például a thriller, a krimi, a fantasy, bűnügyi regény, mivel ezekben a kategóriákban sok neves és kiváló író szeret alkotni, így a kínálat is nagyon változatos.
A bestseller népszerűsége
Nem nehéz olyan irodalmi sznobba futni, aki kerek perec kimondja: hozzá nem nyúlna egyetlen bestsellerhez sem.
Bizonyos értelemben valóban társul a kifejezéshez valamennyi pejoratív tartalom, hiszen sok silány minőségű mű vált már érthetetlen okokból felkapott könyvvé, de ne felejtsük el, hogy a jelző önmagában annyit tesz: legtöbbet eladott.
Ha így vesszük, akkor az abszolút bestseller, amiből a világon valaha a legtöbbet eladták, az a Biblia, amire pedig sok mindent lehet mondani, de hogy ponyvairodalom lenne, azt nem.
Attól, hogy egy könyvből rengeteget eladtak, az nem jelenti sem azt, hogy nagyon jó, sem azt, hogy könnyen emészthető szellemi gyorskaja - az efféle következtetések levonásához nem árt legalább egy kicsit megismerkedni vele.
Mindazonáltal az, hogy egy-egy műből több ezer, netán több millió fogyott el, valószínűleg annak a jele, hogy valamiben eltér az addig megszokottaktól.
Egy unalmas, lapos írást nem vennének meg tömegek, tehát a bestseller művek jó eséllyel tartalmaznak valamit, ami vagy pozitív, vagy negatív irányban olyasmit kínál, ami képes megragadni az olvasók figyelmét.
Krimik, bűnügyi regények esetében ez különösen érvényes, hiszen nem sok olyan műfaj van, ami ennyi izgalmat és Szórakozást kínál.
Letehetetlen
Nagyon sokszor halljuk ezt a kifejezést, amikor valaki azt próbálja szavakba önteni, mennyi izgalmat okozott egy mű a számára, és talán egy kissé elcsépeltté is vált már.
Azonban mindenki számára változó, hogy mi érdekli annyira, hogy képtelen egy percre is félretenni, és ha mégis muszáj, akkor is minden külön töltött percben a történetre gondol.
A krimi, történelmi krimi, bűnügyi regény tökéletesen alkalmas arra, hogy ezt a fajta fokozott érdeklődést, feszült figyelmet fenntartsa, magához láncolja az olvasót.
Hatalmas népszerűségnek örvend történelmi krimi témában Umberto Eco regénye, A rózsa neve, amelyik annak idején áttörő szenzációnak számított, és onnantól kezdve alapvetően határozta meg az emberek elvárásait az ilyen jellegű könyvek felé.
Az olasz író-professzor zseniálisan adta vissza bemutatkozó regényében a középkor bizonytalanságát, vallási tébolyát, és azt, hogy egy modern gondolkodású embernek mennyire nehéz dolga lehetett akkoriban, pláne ha egy sorozatgyilkosságot kellett megoldania.
De ott van például Agatha Christie, akit a krimi „koronázatlan királynőjének” mondanak, és akinek művein generációk rágták tövig a körmeiket izgalmukban – ő szintén igen jeles és tiszteletre méltó életművet hagyott maga után, bár mostanában őt elsősorban az idősebb korosztály olvassa, ők azonban újra és újra.
Így kell hatásosan megragadni tömegek figyelmét és képzeletét – még most is, több, mint negyven évvel a halála után érkeznek az újrakiadások és az újabb adaptációk.
A Fiatalabb generációkat fiatalabb írók is tartják lázban, mint például José Rodriques dos Santos portugál szerző, aki páratlan krimiírói tehetségével és elképesztő tájékozottságával újra és újra rabul ejti mind a nemzetközi, mind pedig a haza közönséget.
De a bűnügyi regények legújabb vonulatáról, a skandináv krimikről se feledkezzünk el, melyek az ezredforduló környékétől kezdve új színt vittek a műfajba, szinte már-már önálló alkategóriát alkotva.
Egy Umberto Eco művel, vagy egy dos Santos-szal könnyen célba találhatunk, ha olyasvalakit szeretnénk könyvvel megajándékozni aki bolondul a nyakatekert, csavarokkal teli bűnügyi történetekért netán még a történelem is érdekli.
Borzongani jó!
A thriller már egy kicsit súlyosabb falat lehet a felkészületlen olvasó számára, vagy az olyanoknak, akik az erőszak említésére is rosszul lesznek.
Már maga a szó is borzongást, borzongatást jelent, ennél fogva feltételezhetjük, hogy nem éppen könnyed témákat dolgoznak fel az ebben a kategóriában született művek.
Gyilkosság, kegyetlenség, bosszú, rituálék, sötét tikok – és természetesen rengeteg izgalom!
Alkotni sem könnyű e műfajban, hiszen a mozgóképpel, mozikkal szemben itt nem áll az író rendelkezésére semmilyen vizuális trükk vagy rémisztő hanghatás, mindössze a verbális eszköztárát és az olvasó fantáziáját felhasználva kell vérfagyasztó hangulatot teremtenie.
Némelyik műben a fantasy is megtalálható, mint eszköz, csak éppenséggel annak sötét oldala mágiával, átkokkal, természetfeletti lényekkel, hogy az atmoszféra még misztikusabb legyen.
Ha ilyen jellegű könyvben gondolkodunk, mindenképpen tudjuk meg előtte, hogy a „célszemély” vevő-e az ilyesmire, mert könnyen lehet, hogy a kötet végül jobb esetben porfogóként, rosszabb esetben talán szekrénytámaszként végzi.
Nem arról van szó, hogy minden thrillertől megfagy az ember ereiben a vér, de arra nem árt felkészülni, hogy nem éppen emberbarát és életpárti dolgokkal is találkozhatunk bennük, szóval a szívbeteg nagymamának vagy az érzékeny lelkű művészalkatnak nem biztos, hogy a kedvence lesz.
Aki viszont kedveli, bírja a durvaságokat (persze csak olvasva), annak nagyon kellemes meglepetés lehet, igazi élményt ajándékozhatunk a számára!